Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. fejezet

2011.09.17
valko.jpg- Gyerünk Dacos!- fordul rá Susy a következő akadályra. A sötétpej elrugaszkodott és szinte átrepült az akadály felett. Amikor földet ért, lovasa elégedetten megpaskolta.
-Ügyes voltál- mondta Susy. Lábait kivette a kengyelből és leszállt díjnyertes lováról. Dacos megbökdöste egy kis csemege után kutatva. Susy átnyújtott lovának egy jutalomfalatot és levezette a pályáról.
- Jók voltatok- mondta Elizabeth elismerően hugának. Noha csak 2 évvel volt időssebb nála, aki nem ismerte őket, ikreknek vélhette a testvérpárt.
Susy kikötötte lovár és levette kobakját. Megrázta szőke fürtjeit.
- Dacos még nem volt ilyen jó formában. Ha ilyen lesz a versenyen, biztosan megnyerjük!
- Remélem is- szólt Elizabeth-, akkor te leszel az idei díjugrató bajnok.
-És meglesz a 100. győzelmem.
- Ebbe ne legyél olyan biztos!
Susy leszerszámozta lovát és bevezette a bokszába. Megfogott egy kefét és gondolataiba merülve csutakolni kezdte kedvencét.
"Ha megnyerem a versenyt, én leszek az idei bajnok és bekerülhetek a legmagasabb kategóriákba. Én leszek ott egyedöl 16 éves! De vajon Dacos meddig bírja még a kemény eddzéseket? Már 6 éve dolgozunk együtt, és szerintem egy 13 éves ló nem lesz a megfelelő. És mintha kicsit lassabban is vágtatna, mint 5 évvel ezelőtt. De tapasztalt és jól ugrik."
Gondolatait nővére léptei szakították félbe. Lerakta a kefét és kiment a bokszból. Elizabeth kinyitotta a szomszédos ajtót és kivezette sárga lovát. Mámor követte gazdáját, még kotőfék sem volt rajta. A lány elvezette a kikötőoszlophoz. Gyorsan egy kantárt rakott a fejére és a szárakat a nyakába tette. Hátára rakta a zöld pokróócot  és feldobta a nyerget. Meghúzta a szíjakat és nyeregbe szállt.
Sarkát gyengéden lova oldalához nyomta és a 4 éves csikó elindult. Susy a pálya széléről figyelte őket. Elizabeth bemelegített fiatal lovával és vágtába ugratta. Mámor boldogan engedelmeskedett és ráfordult az egyik akadályra. Egy egyszerű akadály volt. Az állat izbai megfeszültek és elrugaszkodott a földről. Játékos könnyedséggel ugrotta át az akadályt. Azután egy oxer következett. Mámor még nem ugratott ilyet. Elizabeth nemrég kezdte el lovával az ugróedzéseket. Ráncba akarta szedni a versenyszezon végére. Mámor haladást mutatott. Ám az ismeretlen akadály elbizonytalanította. Vágtáját lelassította és bizonytalan léptekkel haladt tovább. Lovasa nógatta, ám az mit sem ért. Ekkor a pálca gyengéden megkocogtatta Mámor vállát és a ló megintult. Az akadályt átugratta, ám nem mert tovább menni. Megilyedt. De nem az oxertől. Valami mástól.
- Gyerünk Mámor!- biztatta Elizabeth a lovát. Ám az arab telivér mozdulni sem mert. A szél felerősödött és egy felhőt fújt a napra. A félelem átváltott izgalomba és a sárga ló táncolni kezdett. Elizabeth megpróbált felülkerekedni lován, de hiába. A szél megmozgatta a nyárfa ágát és mint vészjósló csápok, lengtek a szélben. Mámor felágaskodott és a pánya másik végébe vágtatott. Ekkor valami megbozdult a bozótban és egy fekete árny elsiklott a mezőn. Ez már túl sok volt a lónak. Ilyedségtől feszes izmokkal vágtatott át a pályán,-körbe-körbe. Elizabeth úgy érezte , ő csak utas, most a lova irányít.
Susy kétségbeesetten nézte nővérét.
"Mit tegyek?-gondolta-ha berohanok, úgy csak megilyesztem a lovat. De nem nézhetem tétlenül, ahogy a nővéremet kishíján "megöli" egy ló! Tennem kell valamit! Mámor megilyedt valamitől. De hogyn segíthetnék rajta?"
Susy gondolkodás nélkül átmászott a kerítésen és a ló felé szaladt. Mámor figyelmét felkeltette a lány közeledése. Habozott és megállt egy pillanatra. Ez éppen elég volt Elizabethnek, hogy átvegye az irányítást. A szárakat rövidebbre vette és megúzta őket. Susy lassított. A sárga ló fejét magasra szegezte, amikor a szőke lány odaért.
- Nyugalom,Mámor, nyugalom- nyugtatta meg Elizabeth lovát. Susi megfogta, míg nővére leszállt a lováról.
- Jól vagy?- szegezte a kérdést Susy egyenesen a nővérének.
- Persze, hogy jól  agyok.
- Mi történt?
- Nem tudom pontosan. Mámor megilyedt valamitől és a pánya másik végébe vágtatott. És akkor megmozdult a bokor és egy fekete árny siklott át a mezőn.
- Egy fekete árny?
- Igen. Talán nem hiszel nekem?
- Hát...nem is tudom. Elég hihetetlen.
- Pedig láttam! tduom, hogy ott volt. És szerintem az rémítette meg mámort.
- Tehát azt mondod, hogy szellemek vannak a atnyán és ilyesztgetik a lovainkat?
- Én egy szóval sem mondtam ezt!
- De erre akarsz kilyukadni!
- Ezért még kapsz!- mondta nevetve Elizabeth és menekülő húga után nyúlt.De Susy fürgébb volt. Elizabeth megfogta lov kantárját és kivezette a pályáról. Közben csemege után kutatptt lovaglónadrágja zsebében. A lányok nem vették észre a bokorból őket figyelő sárga szempárt.

Amikor este, a lényok asztalhoz ülnek, felerősödik a szél, sötét felhőket fújva az égre. A kis tanya felet elsötétülnek a fellegek. Elizabeth teljes nyugalomban rágcsálja a piritóst, ám Susy nyugtalanul fészkelődik a székén.
- Mi a bajod?-kérdezi Elizabeth.
- Semmi.
- Akkor egyél.
- Most nem vagyok éhes.
- Jól van- Elizabeth nagyot harapott a kenyerébe. Susy gyanakvóan a háta mögé pillantott. Ekkor a szél nekicsapta a spalettát az ablaknak.
- Megyek, és becsukom a spalettákat- mondta Susy. Felhúzta csizmását és kabátját, majd kilépett a házból. Odakinn erősen fújt a szél. A lány összehúzta magán a kabátot és felvette a kapucnit. Amint elért az első ablakhoz, hogyrsan ráhajtotta a spalettát és ráhúzta a reteszt.
Ekozben odabenn Elizabeth végzett a vacsorával és lepakolt az asztalról. Csinált egy patogatott kukoricát és bement a nappaliba. Feljebb csavarta a fűtést és betakarózott egy pléddel. Bekapcsolta a TV-t és nagyon markolt a csemegéből. 
Eközben az ajtó nyikorogva kinyílott. De senki nem jött be rajta. Elizabeth becsukta, ám amikor a nappliba ért, a televízió ki volt kapcsolva. "Pedig tisztán emlékszem rá, hogy nem kapcsoltam ki. Éppen a sporthírek mentek." A lány mitsem törödve ezzel újra becsavarta magát a plédbe és szeme a képernyőre meredt.
Eközben odakinn Susy egy árnyra lesz figyelmes, ami az istálló felé közeledik. Ereiben megfagy a fér. hátán végigfut a hideg. Kiabálni akar, de nem jön ki hang a törkán. A lábai a földbe gyökereztek. Szemvel az istálló felé közelítő árnat követi. Egy nag mennydörgés hallatszik és egy villám szeli át az eget. A fény, ha csak egy pillanatra is, megvilágítja azt az árnyékos helyet, ahol Susy megbújta az árny elől. Ám az árny észreveszi és felé közelít. A lány beszalad a házba.
Odabenn sötét van, csak egy elemlámpa világít.
- Mi történt?-kérdezi Susy.
- Elment az áram.
- Elizabeth, egy árnyat láttam az istállónál. Aztán villámlott egyet és felém közeledett, és...
- Tehát kísértetet láttál?- kérdezte gúnyosan Elizabeth. Így vágott vissza, azért, amit Susy mondott neki a pályán.
- Nem hiszel nekem?
- Dehogynem. Szerintem is valami van ezen a tanyán.
- Én félek.
- Én is félek. De utána fogok járni ennek a dolognak. Kellmhogy legyen magyarázat arra, miért kapcsolódott ki a TV, és hogy miért nyílt ki magától az ajtó. De amúgy nincsen mitől félnünk. Hiszen kísértetek úgysem léteznek- mondta Elizabeth és elment lefeküdni Susyval.
A lányok már mélyen aludtak, amior az árny visszatért, ugyanis, amikor Susy berohant a házba, eltűnt. Ám most újra kísért. Az istálló felé tart. A szél vadul csapkodja az ajtóka, hiába vannak kibiztosítva. Az árny besurran egy kis résen az istállóban. Odabenn végigsuhan a folyosón. A lovak felébrednek a hívatlan vendér érkezésére. Az ár fel-alá járkál a folyosón. Dacos idegesen dobálja a fejét, szeme fehérjét kivillantva. Mámor idegesen kapál a lábával és ő is rázza a fejét. Az árny átsiklik a rácsok között. Dacos a legtávolabbi sarokba húzódik. Ám az árny nem áll meg, követi a lovat. Megérinti. A ló élesen felnyerít. Az árny sárga szemei kivillannak. Dacos felágaskodik és belerúg a boxajtóba. Mámor félve felnyerít. Az árny még közelebb megy a lóhoz. Dacos utoljára nyerít egyet, aztán eltűnik az árnnyal együtt. Mámor félve tekint ki a bokszából. Szemeivel Dacost keresi. Ám a szomszédos box üres...